HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia
Tetszett a cikk?

Egzisztenciális tény, hogy kapcsolatokba születünk, és abban tudunk létezni, fejlődni, önmagunkká válni. Ez a fejlődés akkor valósulhat meg, ha a kapcsolat igazságos, azaz az abban élők kölcsönösen figyelembe veszik a saját és a másik érdekeit, lehetőségeit, és felelősséget vállalnak azok megvalósulásáért.

Böszörményi-Nagy Iván (1920–2007) magyar származású, főleg Philadelphiában dolgozó pszichiáter, családterapeuta édesapja bíró volt. Ő a törvények segítségével kereste, támogatta az igazságot, a fia az emberi kapcsolatok törvényszerűségeit figyelte meg. Kapcsolati etikakódexében fogalmazta meg, mikor igazságos egy kapcsolat, milyen érdemek szükségesek ahhoz, hogy jogosultságot szerezzünk a kapcsolatban a saját életünkre.

Az elmélete szerint egy kapcsolat akkor igazságos, amikor az adás-kapás hosszabb távon egyensúlyban van. Ha csak az egyik fél veszi figyelembe a másik érdekeit, és áldoz időt, energiát a kapcsolatra, a másik csak használja azt, és nem viszonozza, akkor kihasználó kapcsolatról beszélhetünk.

Adás és kapás

Az adás-kapás teljes egyensúlya elsősorban szimmetrikus – párkapcsolati, barátsági, munkatársi – kapcsolatokban valósítható meg. Aszimmetrikus kapcsolatban, mint a szülő–gyerek viszony, a mérleg két serpenyője nem lesz egyformán tele.

A gyermek a szülőtől kapja az életet, és mivel sokáig életképtelen a szülők, felnőttek gondoskodása nélkül, sok törődést igényel, és jobb esetben kap is. A szülő–gyermek kapcsolat elején ezért nagy adóssággal terhelődik meg a gyerek, amit nem tud mind törleszteni a szüleinek, a fennmaradt adósságát majd a saját gyerekeiről gondoskodva szolgálja meg. Tehát két irányban törleszt.

A gyermek adóssága és törlesztése

Nagyon fontos, hogy adóssága egy részét a szüleinek tudja törleszteni, mert így lehet jogosult a saját életére. A leválásnak, a differenciálódásnak egyik feltétele, hogy a szülő tudjon kapni, elfogadni. A szülő által elismert adással a gyermek érdemeket szerez, és jogosultságot az önálló életre.

Ha nem tud kapni a szülő, nem ismeri el, amit a gyereke adni próbál neki, sőt túlterheli a gyermekét gondoskodással, anyagi juttatásokkal, vagy újabb elvárásokkal, kritikákkal nullázza le a gyermeke törlesztőrészleteit, a kapcsolat egyre inkább a hitelező–adós viszonyához kezd hasonlítani. Alárendelt, nem őszinte viszony jöhet létre.

Ekkor vagy az történik, hogy a gyerek minden erejét megfeszítve, a saját szükségleteit fel sem ismerve vagy félretéve, akár egész életén át próbál adni a szüleinek, szolgálni őket, és nem jut ideje, energiája a saját igényeire, később a saját gyerekeire sem, vagy a teljesítményének, szeretetének el nem ismerése destruktív jogosultságot vált ki belőle. Azaz még többet követel, vagy elpazarolja a kapottakat, vagy deviáns lesz, vagy megszakítja a kapcsolatot a szüleivel.

Olvassa tovább Balogh Klára orvos, pszichoterapeuta cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben az egyensúllyal, tudatossággal foglalkozunk.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál, vagy rendelje meg!