Amennyire meglepő húzás volt, hogy Magyar Péter egyik nap bejelentette, hogy állítanak listákat a megyei közgyűlésbe, annyira tűnik váratlannak, hogy most bejelenti, ebben a versenyben most mégsem indulnak el. Rövidtávon jónak tűnik ez a döntés, hiszen a rövid határidő miatt most nem tudtak olyan fancy macronos castingot tartani, mint az EP-listára, így aztán ahogy Magyar fogalmaz „álcivil kormánypártiak és ellenzéki pártokhoz köthető trójai falovak” kerültek a jelöltek közé. Előre sejthető volt, hogy így lesz, mert a brezsnyevi pangást idéző közéletünkben a kontraszelekció bizony nem is bug már szinte, hanem egyenesen feature.
Az aláírásgyűjtésnek viszont alighanem így is volt haszna és nemcsak az, hogy a gyorsan kiválasztott jelöltek ellenőrizetlen életrajza időzített bombaként robbanjon a kampányban. Az nyilván teljesen elképzelhetetlen és megmagyarázhatatlan lenne, ha egy országos Tisza-adatbázis alapjai képződtek volna most meg, elvégre harmincnégyéves demokráciánk történetében ezt a példátlan cselekedetet még senki nem hajtotta végre!
Iróniát és cinizmust félretéve viszont van valódi üzenete is annak, hogy Magyarék összeszedték minden megyében a kellő számú szignót. Az, hogy míg ebbe sok ellenzéki pártnak többévnyi politizálás után beletört a bicskája, vagy eleve neki sem ugrottak a feladatnak, addig a Tisza összegyűjtötte az aláírásokat olyan helyeken is, ami ellenzéki aktivisták számára narancsos no-go zóna volt, legalábbis úgy tekintettek rá, mintha az lenne. Jellemző tünete persze a levegőben lógó ellenzékiségnek az az általános fanyalgás, amit a megyei közgyűlések kapcsán szoktak hangoztatni, mondván ki vannak azok herélve, nem születik ott fontos döntés. Ezért aztán a kormánypártok különösebb erőfeszítés nélkül belakják a megyeházákat, ahol mindenféle egzotikusan hangzó nevű falu fejlesztéséről döntenek, ahonnan végül a Fidesz (és a KDNP) a szavazatainak jelentős részét zsebeli be a pályázati forrásokból megvalósuló modernizációért cserébe. Amiket persze sokszor teljesen torz módon valósítanak meg, de látleletértékű, hogy ez lassan már senkit nem érdekel, csak Zugló országgyűlési képviselőjét.
De vissza a megyeházára: annak a közéleti szereplőnek, amelyiknek nincs itt listája, vagy önkormányzati csápjai, polgármesterei például, annak sekélyes, felszínes, gyökértelen lesz a politikája. Lám, az Orbán-pártok a 2002-es választási bukás után létrehozott polgári körökből és a 2006-os önkormányzati tarolásból építették fel a fülkét a tizennégy évvel ezelőtti forradalmukhoz. 2026-ból visszaszámolva intő példa lehet ez Magyar Péternek, de még inkább azoknak, akik csodát várnak tőle. Mert persze, a Tisza Párt listavezetője, most is odaszúrta a listák lefújásáról szóló posztja alá a szlogenjét, hogy „lépésről lépésre, tégláról téglára”. Csak azt nem tette hozzá, hogy ezek a lépések igen hosszúra tudnak ám nyúlni, a téglák pedig könnyen lehet, hogy borzasztó nehezek lesznek.
